Domonkos Jolán: Mesél az erdő
Hófödte táj, jaj, nagyon szép,
ahogy a havon csillog a fény,
egy kicsit ezüst, egy kicsit kék,
kár ide szó, minden beszéd.
Mesél az erdő a kopasz fákkal,
az ember sétál meleg kabátban.
Fagyos lehelet, zúzmaravirág
díszíti hajunk, így szép a világ.
Pirul az arcunk, mert a szél csókkal
várja az éppen kint ballagókat.
Ezernyi hópehely táncol az égen,
röptüket figyelve mosolyom érzem.
Csendes a világ, amikor pihen,
megjött a tél, kitártam szívem,
engedtem, hasson rám a varázslat
ezernyi apró kicsi csodával.
2014. december 13.
poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése