Pócsa Józsefné: Futó bolond

Futó bolond

Sárgult levelek suttognak a fákról,

hegyről, völgyről, mesélnek a messzi tájról.

Lent a völgyben, ott a főutcában,

valakik nászban, egy muskátlis házban.

Zúg az erdő, zokog, visszhangzik egy dal,

megcsaltál hűtlenül, szívem bele is hal.

Új szerelmed, új reményekkel indul,

nem leszel boldog, hisz hazudozol rútul.

Keresgéled szüntelen az új szerelmet,

futó bolond, szegény, őszülő fejed,

nem sokáig nyílik már a kikelet.

Ha lehullnak a fákról a levelek,

elfújja a szél s múlnak a rossz emlékek,

elfeledlek, éljed kóborgó életed.

Pócsa Józsefné

Poet.hu