Futó bolond
Sárgult levelek suttognak a fákról,
hegyről, völgyről, mesélnek a messzi
tájról.
Lent a völgyben, ott a főutcában,
valakik nászban, egy muskátlis
házban.
Zúg az erdő, zokog, visszhangzik egy
dal,
megcsaltál hűtlenül, szívem bele is
hal.
Új szerelmed, új reményekkel indul,
nem leszel boldog, hisz hazudozol
rútul.
Keresgéled szüntelen az új szerelmet,
futó bolond, szegény, őszülő fejed,
nem sokáig nyílik már a kikelet.
Ha lehullnak a fákról a levelek,
elfújja a szél s múlnak a rossz
emlékek,
elfeledlek, éljed kóborgó életed.
Pócsa Józsefné
Poet.hu
Sajnos sok ilyen futó bolond van!
VálaszTörlés