Juhász
Gyula
Az utolsó
vacsora
János a
Mester nagy szivén pihen,
E tiszta
sziven, e csöndes sziven
pihen, de
lelke a holnapra gondol,
S fiatal
arca felhős lesz a gondtól.
Mély
hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák
felől a fuvalom
Hűsen,
szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a
szél, az éj és az élet!
Tamás
révedve néz a mécsvilágra,
Péter
zokog, és árvább, mint az árva,
Júdás se
szól, csak apró szeme villan,
Remegve
érzi: az ő órája itt van!
Csak egy
nyugodt. Nagy, sötétkék szemében
Mély
tengerek derűs békéje él benn.
Az ajka asztali
áldást rebeg,
S megszegi
az utolsó kenyeret!
Leonardo da
Vinci:Az utolsó vacsora
Dsida Jenő:
Nagycsütörtökön
A szél
suhogva borzong
az
olajfa-lombokon.
A kanyargós
úton, által az erdőn
tömöttsorú
fáklyások jönnek.
Testemet
ételül adtam,
véremet
italul adtam,
könnyel
mostam meg lábaitokat;
Mégis
egyedül maradtam. ...
Testvéreim,
tanítványaim!
Égignyúló
kemény kereszten
holnap
megölnek engem!
És ti
alusztok, mélyen alusztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése