Minél nagyobb terhelés
alá kerülök, annál nagyobb az esélye annak, hogy fekete-fehér működésmóddal
próbálok szabadulni a rossztól, amit belül élek át. Ez azt jelenti, hogy akkor
járok jól, ha elég érett vagyok, ha bírom a belső feszültséget és az
ambivalenciákat. Vagyis elfogadom, hogy képes vagyok egyszerre szeretni és
gyűlölni. Egyszerre tartalak jónak és rossznak. Egyszerre haragszom és félek.
Egyszerre akarom a vesztedet és a javadat. Egyszerre akarok veled lenni, és
távol kerülni tőled. Amikor képes vagyok elviselni ezeket a kettősségeket,
akkor vagyok a személyiségemnek egy olyan talaján, amelyen a megbocsátás
lehetségessé válik. Ha valaki az átélt és megtapasztalt rosszal kapcsolatban
nem tud ezekben az ambivalenciákban gondolkodni, akkor az nem azt jelenti, hogy
őt olyan sérelem érte, ami megbocsáthatatlan, hanem azt, hogy ő a sérelmet nem képes
megbocsátani.
Pál Ferenc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése