Édesanyám
köszöntése
Megyek ki a
temetőbe, Édesanyám emlékére
Megannyi sírbolt,
színes gyertyák, és mennyi virág.
Az elmúlás csak
részleges, szívünkben ott él a Szeretet
Mit nem zárhat le a
szemfedél, beton sírkő..
Ő míg élek itt van velem,
figyelve az életemet
Megyek ki a
temetőbe, Édesanyám emlékére
Bensőmben ott a
kép, ahogy fogtam a kezét
Vigyázott rám
éjjel-nappal, táplált, nevelt fáradhatatlan
Emlékeimben az
érzés meghitt szoba, a melegség
Mely belőle áradva
miden porcikámat beburkolta
Megyek ki a
temetőbe, Édesanyám emlékére
A képzelet
szárnyakat ereszt, előhozva az emlékeket
Együtt jártuk az
élet iskoláját, igaz más volt a feladat
De jó volt együtt
tanulni, szabadon szárnyalni
Jó kezekben
nevelkedni, és sokat nevetgélni
Megyek ki a
temetőbe, Édesanyám emlékére
Most, hogy e
sorokat írom, biztos nem veszed zokon
Fejem lehajtva
csendben, mit egykor az öledbe
Sirok, bár jól
tudom, Te mindig itt vagy, csak egy másik síkon
Zokogásom nem
szégyellem, mit tehetnék én árva gyermek..
És csak megyek a
temetőbe, Édesanyám emlékére..
Kaposi György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése