Vers

Utolsó levél

Őszi levél bágyadtan lóg a fán.

Kapaszkodik, maradna még talán. 

Az elmúlás sápadt képére ül, 

ereje fogy, s hitében elmerül. 

Mert nem hiszi, hogy véget ért a nyár, 

és nem hiszi: - neki csak ennyi jár. 

Maradna még, - az elmúlástól fél. 

Kapaszkodik az utolsó levél. 

Hiszi: Ő nem, csak egy a sok közül, 

kinek a sors ezt hagyta örökül. 

Neki a földön annyi dolga van! 

- Aki elmegy, az mind boldogtalan! 

Mert Ő bizony még őrzi ezt a fát, 

mert nélküle szegényebb a világ. 

Őrzi a fényt, lelkében a napot, 

az életet, mit egykor megkapott. 

Az élete, mint szép film úgy pereg, 

és újraél gyönyörű perceket. 

Rügybontó tavaszt úgy idézi fel, 

mint születést, ha jött az égi jel. 

Majd jött a nyár, lángoló szerelem. 

virág is nyílt az apró levelen. 

Gyümölcse érett, leszedték róla már, 

elárvult lelke a megváltóra vár. 

Eljött az ősz, a színe megfakult, 

sok társa már réges-régen lehullt. 

Kapaszkodik, - soha nem adja fel, 

ígéret kell, hogy új tavasz jön el, 

s ő visszatér, s megújul teste tán, 

rügyként születő levél lehet e fán. 

Fülébe súgja ígéretét a szél, 

és földre hull az utolsó levél.

Aranyosi Ervin