Csoóri Sándor: Mozdul a Föld…
Mozdul a Föld, s a hírhozó szelek
suttogva már a tavaszról beszélnek:
a szárazálmú fák magukhoz térnek,
s felejtik a telet.
Mozdul a Föld, s a szaladó erecskék
víztükrén gyermek-izgalom fut át:
viszik a hegyek olvadó havát,
s a kiengedő ég szinét.
Emlékezem, s előre gondolok,
és látom már a dombok hajlatán
az előbuvó virágok hadán
a tavasz hogy lobog!
Tavasz, tavasz, te harcos agitátor,
életrekeltő, serkentő barát,
dalold az élet szépséges dalát,
dalolj az újhodásról!
Ne késlekedj! Siess! Az élet
teljesebb veled, ifjabb, igazabb:
buzdítson minden hű szivet, agyat
gyorsuló szívverésed.
Taníts szeretni mindent, ami szép,
ami derüs és tiszta napjainkban;
hirdesd kinyíló gyöngyvirágaidban
a béke nagy ügyét. –
Mozdul a Föld… tavasz lesz nemsokára,
futár szelek nekem már hírüladták! –
Barátaim, ha mostan rajtam állna,
örök tavaszba érne a világ!
Zámoly, 1953
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése