Moretti Gemma
Zuzmarás bokrok
Zúzmarát virágoznak a bokrok,
fagy körmei karcolják arcomat,
s ahogy lépek, vékony jégtükör fénye törik.
Leheletem, mint apró, fehér felhőpamacs,
elillan a borús égbolt alatt.
Valahol ott bujkál a fény, a meleg,
a szürkeség mögött, ott tűnt el a nap,
úgy érzi, ez most nem az ő ideje.
Várakozik. Nagy úr a Tél, a fagy.
Rejtőzködik, lehunyva arany szeme.
A súlyos felhők hótól terhesek,
s ha széthasad az égi szürke selyem,
hullani kezd pörögve-forogva,
egymást kergetve, fénylőn kavarogva
milliónyi kis csillag, ezüst hópihehely.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése