Lelkes Miklós
Ha felépít...
Ha az öröm felépít egy-egy Házat,
többnyire mindjárt lebontja a bánat,
s kóbor kutyaként jár helyén az emlék,
s csillag nyújtja feléje égő csendjét.
Erre gondoltam most a nyári réten,
s arra: milyen kár, hogy életem értem,
mert megértéssel nem mehetek messze:
nem a való kell, - az, ami lehetne!
Volt más idő, bánat akkor is rombolt,
de jóval-rosszal az az idő jobb volt.
A gondokból csupán rosszak maradtak.
Halott, sötét, egykori kristályablak.
Kinek mondhatnám? Nincs már házam,
népem,
hazám... Színekkel elsiető réten
dal szólna még, ha volna, s dalra
várna
csillagajándék gyönyörű világa...
Kinek mondhatnám? Hazám, házam, népem
elveszett már misztikus messzeségben,
s ha keresném is, mindhiába tenném, -
csak Keresztfákkal házaló keresztény
a láthatáron. Krisztust már eladták,
kitetoválták reklámnak az arcát,
s harangot kondít közönyös vasárnap, -
ma Haza, Ház, Nép, Élet, - minden
látszat!
2016
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése