A festő az
utolsó ecsetvonáshoz ér... és elkészül a mű. A nagy mű. Aminek csodájára jár az
egész világ. Csak állsz a kép előtt. És nem érted, mi olyan különös rajta. Nem
tudod, miért megfejthetetlen a mosoly. Nem tudod, mit rejtett el benne a
Mester. Pedig egyszerű. A Mester nem az arcot örökítette meg. Nem a külső
szépséget vitte vászonra. Valami mást. Azt, ami belül lakozik. A lényeget. Mert
ő tudta, hogy az igazi szépség belül kezdődik és kívül ér véget. Az arcon. A
szemekben. Az ajkakon. A mosolyon. Az Ő mosolyán.
Csitáry-Hock
Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése