Most
kihűlt ágyamban üres helyed lett a magány,
Illatod
idővel odaképzelem, amikor fáj a múlt,
Ami
nem változik, bárhogy is alakult.
Legyen
ez sorstörténet, vagy életút.
Ha
mással látlak, már vissza nem nézek,
Mialatt
könnyeket takarok, mik a lelkemben égnek.
Punnany
Massif
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése