Nem mindig tudjuk
megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis
érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez
képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés:
Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg
a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek,
szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.
Vincent Van Gogh
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése