Belefigyelek a
némaságba. Olyan ez nekem, mint gyermekkorom tengeri kagylóinak súgása. Zöld
lomb és barna avar, nedvesség, csend. A természettől egységbe kovácsolt
környező vad világban bogarak, rovarok kapaszkodnak, kúsznak számomra
ismeretlen céljaik felé. Szeretek így nézelődni, elmélkedni, érezni a vadon
szívverését, hallgatni a csend valóságos szimfóniáját. Erdő iránti szerelmem
írja ehhez a kottákat. Olvasni, átérezni, most még csak én tudom.
Molnár Gábor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése