Mi magunk teremtjük
meg azokat az illúziókat, amelyek segítségével tovább élhetünk. És egy nap,
amikor már nem vakítanak el, és nem is vigasztalnak, leromboljuk őket, egyik
csillogó téglát a másik után ütjük ki a falból, míg nem marad más, csak az
őszinteség ragyogó fénye. Felszabadít ez a fény. Kell. Rémisztő. Mezítelenül,
kiürítve állunk előtte. És amikor a szemünk már nem bírja tovább, új illúziót
teremtünk, amely ismét megvéd bennünket a nyugtalanító igazságtól.
Libba Bray
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése