Lelkes Miklós: Szurkolók

Lelkes Miklós: Szurkolók

A múltba nézek, és emlékeimben

megjelenik az Aranylábú Isten:

az Őrnagynak aranyat ért a Lába, -

az volt, bizony, a Lábpuskák Csodája!

A Mester, - Mester. Legyen akár labda,

mellyel megannyi trükkjét bemutatja.

A láb lendüljön, de bajra világít,

ha ész fut el (az a szükséges másik), -

a tömegnél. S az Aranylábú Isten

hová szaladt, miért, és milyen hitben,

ötvenhatban? S tisztelet jár azoknak,

kik csak bámulnak és nem gondolkodnak,

s ha háromszínűt mutat nekik látszat

ria-riáznak, s mindjárt ráiáznak,

s céljuk makacsul a betyáros hűség

ahhoz is, ami nem más: kétszínűség?

E betyárhűség vége sokszor ennyi:

- Másik táborban fejeket beverni!

Ostobaság, s rókák ravasz beszéde,

ez a kettő gyakran lép szövetségre,

s történelem más szurkolást is láttat, -

miket is hozó "ÜSD, VÁGD, NEM APÁD!"- at?

Ha emberfejek helyén ül a labda,

sok minden gurul.. Hány példa mutatja!

Ha nincs kenyér, harsogó cirkuszjáték

fenti rókáknak taps-hozó ajándék,

s az ilyen taps, ha nem sejted is, - szégyen,

hirdessék bár, hogy "A Nemzet nevében..!".

Hiheti másként vak tyúk, libanagyság:

ahol nincs ész, ott nem lehet szabadság!

2016.