Vers

Őszi vándor Szitál az őszi köd, szitál, lomb nem susog, a szél megáll. Mint hervadt szívű vándorok, csak ólom-lábam tántorog... Most égő vágyam hajt haza, s a szép emlékek halmaza. Hűs ajkaidra gondolok, halld, fáradt szívem feldobog! Szitál az őszi köd, szitál, egy fáradt vándor meg-megáll. Most emlékekből gyűjt erőt, ki elment évekkel előbb... Nincsen már más cél, más határ, csak két karod, mit szív kitár. Ölelném karcsú derekad, hogy csókjaid mind nekem add! Lehullt a fáról sok levél, bús vándorlásom véget ér. S mint napsugár friss lombokon, úgy csüggök édes ajkadon. Szuhanics Albert