Ne engedd el kezem!

 Szuhanics Albert :

Ne engedd el kezem!

Neked mondom el,

hogy néha félek én,

nem felel a csend,

hiába kérdeném.

Lelkem téged vár,

mert senki nem lehet,

a te helyeden,

míg itt leszek veled.

Összetartozunk,

mint levél és az ág,

együtt alkotjuk

az égig érő fát!

Élet fája az,

mit ember el nem ér,

csak aki szeret,

s ki szerelmet remél!

Megsúgom neked,

hogy néha sírok is,

olyan vagy nekem,

mint fáknak április.

Friss szellő ha fúj,

a hangod hallom én,

megdobban szívem,

s reményem újra él!

Egy az óhajom,

ne engedd el kezem,

s könnyem szárad fel,

ha itt leszel velem!

Debrecen, 2015. 03. 17.