Még hányszor...
Mit a sors adott mindig visszakérte.
Enyém volt igaz, de csak megőrzésre,
Hiába markoltam, mint drága rögöt,
Mégis elillant az ujjaim között.
A már nincsen, még hányszor lesz részem?
Kapok és vesztek pedig nem is kértem.
Útkeresztnél vajon még hányszor állok?
Amíg ott belül nincstelenné válok?
Mondják a lélek földre okulni tér,
S fontos tapasztalás mit útján megél.
Létemnek mi célja és mi készteti?
Csak tanuljak szépen búcsút inteni?
Árahám István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése