2011. december 13., kedd

Vers


Egyszer félbeszakad az utolsó mondat...

Elfogynak a szavak, lecseng az utolsó,
kiürül a kincstár... kiszárad a korsó.
...mint végső levelek válnak el a fától...
hervatag hangjaim távolodnak, távol...

Egyszer félbeszakad az utolsó mondat,
egy kisiklott vonat több utast nem hozhat.
Elfogynak a szavak, vége van a versnek,
láng-igék, főnevek a sárban hevernek.

Szépet s jót melléknév nem jelöl már nékem...
Ah! - Egyetlen sóhajt ejtek még... és végem...
...mert e lélegzettel távozik bús lelkem...
egy gyémánt-könnycseppel búcsúzván... szerelmem...
Szuhanics Albert


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése