Hallgassatok, harangok! Nagycsütörtök a gyász napja

Ha úgy nézett ki az utolsó vacsora, ahogy Leonardo da Vinci képén látjuk, akkor Jézus békés nyugalommal beletörődött a megváltoztathatatlanba. Búcsút vett, majd útjára indult.

Nagycsütörtök a nagyhét „szent három napjából” az első. A gyász napja, ezért csütörtök estétől szombat estéig nincs harangozás. Bár a katolikusok jobbára csak vasárnaponként szoktak misére járni, ezen a napon este részt vesznek szentmisén. Arra emlékeznek, hogy Jézus megünnepelte az utolsó vacsorát a tanítványaival. Az utolsó vacsora keretében mondta el a búcsúbeszédét, amiben sok, központi fontosságú tanítás található. Ezekből talán a legismertebb a „szeretetparancs”, amikor Jézus megparancsolja tanítványainak, hogy ugyanúgy szeressék egymást, ahogy ő szerette őket. Megmosta tanítványainak a lábát. Jézus korában a vendég lábának megmosása a szolga feladata volt, így ő ezzel a gesztussal maga fölé emelte követőit, példát mutatva nekik alázatból. Ez az én testem, amelyet értetek adok Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. Így szólt hozzájuk: Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa. Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja. Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz. (Biblia – Lukács 22, 14–23) Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora (repro) Nagycsütörtökön elhallgatnak a templomokban a harangok, „a harangok Rómába mennek", s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra. A nagycsütörtöki mise elején, a szokásos dicsőítő ének kezdetén meghúzzák a templom harangjait és az összes, templomban fellelhető csengőt megrázzák, aztán hirtelen beáll a csend, az éneket általában orgonakíséret nélkül folytatják.  forr.: Cívishír