Először
sírsz.
Azután
átkozódsz.
Aztán
imádkozol.
Aztán
megfeszíted
Körömszakadtáig
maradék-erőd.
Akarsz,
egetostromló akarattal
S
a lehetetlenség konok falán
Zúzod
véresre koponyád.
Aztán
elalélsz.
S
ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára
is tompa kábulattal,
Szótlanul
gondolattanul.
Reményik
Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése