Költészet, Köszönlek
Harmincegy év távlata
kevés
picike hossz tudatja
bennem
hogy bukott
lét-részből nem kértem
mert tanultam, éltem,
szerettem
Most, mikor ezen
sorokat írom
pontosan ez az
Önös-érzetem:
nagyon szeretem a
költészetet
Előttem egy iskolai
kép
padsorban ülnek fiúk,
lányok
sokan, a lurkók, a
tanárok,
- s a pad alatt épp
nem rím-gyártók-
Már érzem, mit akkor
nem értettem
mi a szép a versek
soraiban
s a leckék
híresnév-tollaiban
Nem akartam felelni
strófát
szerelmet elemezni
hintán
naiv voltam, és
cserfes kislány
álmodoztam, elvesz egy
király
Ma forr a jellemem,
színe néha
tapasztalt, lángoló,
meg érzelmes,
s csalódott is, mert
sokszor szerelmes
Rájöttem, csak írni
akarok
köveken, utakon,
tengeren
fájdalmasan üres
percemben,
meg csókban elhalt
kétségemben.
s ma csak erre
emlékeztem. Jó volt
- Olvastam, míg
elkapott az ihlet
köszönöm nektek
nagyok, hogy így lett –
Törpilla
Poet.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése