A
játékról szóló könyvében Jan Huizinga remek példáját adja annak, hogy a játék a
valóság és a látszat világa közötti villódzás "mintha világa". Az
anekdota egy ifjú apáról szól, aki belépve a szobába, azt látja, hogy négyéves
kisfia egy széksor első székén ül, és "vonatot játszik". Ahogy meg
akarja ölelni fiát, a kisfiú megszólal: "Ne csókold meg a mozdonyt, apu,
mert akkor a vagonok nem fogják elhinni, hogy igazi!"A mozdony egy szék,
de olyan, mintha mozdony lenne; tudjuk, hogy nem mozdony, és mégis úgy teszünk,
"mintha" mozdony lenne.
Érdemes
volna nekünk is gyakrabban belemenni ebbe a mintha játékba. Érdemes volna azt
játszanunk, hogy nem félünk; hogy szabadok vagyunk; hogy felelősségteljes
polgárok vagyunk; hogy megbízunk egymásban; hogy tudunk segíteni a
rászorulókon; hogy fel tudunk építeni egy jobb világot; hogy halandók vagyunk;
hogy örökké élünk; hogy játék az élet; hogy nem játék az élet; hogy van értelme
az ember életének.
Hankiss
Elemér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése