Nyári alma ül
a fán
Nyári
alma ül a fán,
fa
alatt egy kisleány.
Néz
a kislány föl a fára,
s
le az alma a kislányra.
Nézi
egymást mosolyogva:
lány
az almát, lányt az alma.
Gondolkozik,
mit tehetne,
áll
a kislány lábujjhegyre,
nyúlánkozik,
ágaskodik,
ugrik,
toppan, kapaszkodik.
De
az alma meg sem moccan,
csak
mosolyog a magasban.
És
a kislány pityeregve
csüccsen,
huppan le a gyepre.
Lomb
közt szellő szundít csendben,
de
a sírásra fölserken,
sajnálkozva
néz a lányra,
és
az ágat meglóbálja.
S
hull az alma, örömére,
pont
a kislány kötőjébe.
Kányádi
Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése