Baranyi Ferenc : Elfogadnám
szél szerelmedet.
Mióta biztosan
tudod,
hogy létezésed
éltet engem:
képzelt fölény
duruzsoló
biztonságát se
szítja bennem
kétségeid
sóhaj-szele -
hamuvá lett lobogó
gőgöm,
elfognám
szél-szerelmedet,
hogy örökké nálam
időzzön.
Már
gyermekláncfű-bolyhait
lefújtad mind a
kétkedésnek,
a "szeret -
nem szeret" pihék
úgy fogytak el,
ahogy remélted;
szeret - vallott a
sorsvirág,
s lehet: e vallomás
a veszte....
Talán szeretlek? -
megszeretsz.
Szeretlek! - s
talán nem szeretsz te.
Úgy vagyok, mint
aki magát
megadta épp a
harcmezőkön,
s várja, hogy
ellensége most
elfogja vagy
szívébe lőjön,
rejtélyességem
fegyverét
önként, feladva félredobtam,
s hogy foglyul ejts
- azt várom én
végleges-kiszolgáltatottan.Elfogadnám
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése