Petőfi
Sándor
születési
nevén Petrovics Sándor, magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, több mint ezer
verset írt rövid élete alatt
1823.
január 1. (Kiskőrös) 1849. július 31. (Segesvár)
Petőfi Sándor-Hazámban
Arany
kalásszal ékes rónaság,
Melynek
fölötte lenge délibáb
Enyelgve űz
tündér játékokat,
Ismersz-e
még? oh ismerd meg fiad!
Rég volt,
igaz, midőn e jegenyék
Árnyékain
utószor pihenék,
Fejem
fölött míg őszi légen át
Vándor
darúid V betűje szállt;
Midőn az
ősi háznak küszöbén
A búcsu
tördelt hangját rebegém;
S a jó
anyának áldó végszavát
A szellők
már régen széthordozák.
Azóta
hosszu évsor született,
És hosszu
évsor veszte életet,
S a változó
szerencse szekerén
A
nagyvilágot összejártam én.
A nagyvilág
az életiskola;
Verítékemből
ott sok elfolya,
Mert oly göröngyös,
oly kemény az ut,
Az ember
annyi sivatagra jut.
Ezt én
tudom - mikép nem tudja más -
Kit
ürömével a tapasztalás
Sötét
pohárból annyiszor kinált,
Hogy ittam
volna inkább a halált!
De most a
bút, a hosszu kínokat,
Melyektől
szívem oly gyakran dagadt,
És minden
szenvedés emlékzetét
Egy szent
öröm könyűje mossa szét:
Mert ahol
enyhe bölcsőm lágy ölén
Az
anyatejnek mézét ízlelém:
Vidám napod
mosolyg ismét reám,
Hű
gyermekedre, édes szép hazám!
Dunavecse,
1842. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése