Feledd a
szavak hiú cserfelését, és lásd: ha szakadék áll útjába, megkerüli a
szakadékot, ha szikla meredezik előtte, kikerüli, ha túlságosan finom,
omladékony a homok, keres másutt szilárdabbat, hogy aztán mindig ugyanabba az
irányba térjen vissza. Ha a sós mocsár kemény hártyája beszakad málhás szekerei
alatt, láthatod, mint sürög-forog, szabadítja ki állatait a kátyúból, tapogatja
ki a szilárd talajt, de aztán hamarosan ismét visszatér rendben az eredeti
irányba. Ha valamelyik teherhordó állat összerogy, megállnak, felszedik az
összetört ládákat, átrakják egy másik állatra, a csikorgó kötélen jól meghúzzák
a csomót, hogy le ne csússzanak, aztán indulnak tovább, ugyanazon az úton.
Előfordul, hogy aki kalauzolta őket, meghal. Köréje sereglenek. Eltemetik a
homokba. Vitatkoznak. Aztán egy másikat kerítenek elő, megteszik vezetőnek, és
újra elindulnak, ugyanazon csillag után. Így a karaván, mint súlyos kő a
láthatatlan lejtőn, szükségszerűen olyan irányba halad, amely ura az
akaratának.
Antoine de
Saint-Exupéry
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése