Michele Ratel alkotása
KAMARÁS
KLÁRA
ŐSZI
ILLÚZIÓK
Ősz van
megint, lehulló levelek
varázsát
nézem. Szívem megremeg.
Sodorja
szél, aztán a földre hull,
de akad
köztük, ami nincs sehol,
mert újra,
s újra fel, magasba száll,
nem is
levél, boszorkány, vagy halál?
Vagy álom,
mely csak a lelkünkben él?
Köd?
Látomás? Mégis mindent megér.
Felejtenéd,
de többé nem lehet,
bár híre
sincs, s nem jön más üzenet
csak ősz,
csak fény, csak hulló levelek.
Töppedt
avart rugdosva lépkedek.
Tőlem
panaszt ne halljon senki.
Amíg van
út, tovább kell menni.
Avart
rugdosva? Foszló álmokat
számolni?
Évet , hetet, napokat?
Mérlegre
tenni, hogy mit értem el?
Nem
érdemes. Az idő másra kell.
A
meglévőnél százszor többet ér
az, ami
csak a képzeletben él,
mert
álmaidban mindig visszajár
mint múlt
tavasz, mint izzófényű nyár,
mint őszi
csend, mint szálló csöpp levél,
utána
kapnál, több a semminél…
Kérdezheted,
csak álmodban felel.
S ha nem
kérdeznéd többé? Ne tagadd!
Hajnaltájt
megszorítja torkodat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése