„Ha egy barát megbukik,
mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan
barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér
mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy
vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi
tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit
nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár
viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden
áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember
adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia
kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni?
S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?”
Márai Sándor
Czeglédi Gizella munkája
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése