Johann Wolfgang
Goethe :
A szenvedély
szenvedést hoz! Ki enyhít,
sajgó szív, ha
túlnagy a veszteséged?
Hol a mult, s
amit túlgyors szárnya elvitt?
A legszebb is
hiába volt a részed!
Ködös a
szellem, a vágy ingva hull szét;
az érzékekből
hogy illan a dús lét!
De zene zendül,
angyalszárnyalással,
hangját millió
hangba szövi bennünk,
hogy az embert
áthassa mély varázzsal,
s örök
szépséggel túlcsordítsa lelkünk:
szemünk nedves
lesz, s felsőbb vágyban érzi,
hogy kincs a
hang s a könny, isteni, égi.
És könnyül a
szív, és hamar belátja,
hogy él még,
dobog, s még vágyik dobogni:
a túlgazdag
ajándékot a hála
vele szeretné
önként viszonozni.
Így boldogít
-bár soha ki ne hűlne!-
a zene s a
szerelem iker üdve!
(Szabó Lőrinc
fordítása)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése