Vizsgázhatok
helyetted, kivihetem a szemetet helyetted, de nem halhatok meg helyetted. A
halál pillanatában mindannyian egyedül maradunk, és mégis, talán mégsem. A
szülő anya is magára marad a végső pillanatban, neki kell megszülnie picijét,
amit elkezdett, nem fejezheti be más. Mégis, sokan mondták nekem, hogy a
fájdalom elbírhatóvá válik, amikor hirtelen rádöbben a vajúdó nő, hogy
évezredek óta, most, és a jövőben is millió és millió nő szült, szül és szülni
fog, és hát nincs is egyedül, mert részt vesz ebben az örökké tartó
folyamatban: az élet szül. A haldoklás nagyon hasonlít a vajúdásra. Szerintem
mindenki abban reménykedik, hogy ne kelljen egyedül éreznie magát a halál
küszöbén, hogy valami vagy valaki belesegíti abba az örökké tartó folyamatba,
ami a halál: az élet meghal.
Feldmár András
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése