Heltai Jenő: A JÓ TESTVÉREK

  

 Heltai Jenő:  A JÓ TESTVÉREK

Uci, nyuci, anyucinak

Van két kicsi lánya,

Egyik lánya Ilike,

Másik lánya Lilike.

Csípje meg a kánya!

Este, hogy az ebédlőben

Hatot üt az óra,

Betekint a két kis lányhoz

Uci, nyuci, pici, puci,

Anyuci egy szóra.

Csak rájuk néz s mind a kettő

Tudja, mit jelent ez,

Mert Ilike és Lilike

Jó és engedelmes.

Ott, ahol a gyerekszoba

Legsűrűbb homálya,

Hat órakor mindakettőt

Két kis csipi-csupi csupor;

Két kicsi trón várja,

Két kicsi trón porcellánbul

Egymás közelében,

S kéz a kézben Ili, Lili

Elfoglalja szépen.

Addig ül ott igyekezve,

Hévvel mindakettő,

Míg nem marad Ili, Lili

Törekvése meddő.

Míg a nemes ambíciót

Siker koronázza

S a szorgalom gyümölcsével

Ékes a két váza.

Hanem addig Ili, Lili

Megmoccanni sem mer,

Ellenőrzi az eredményt

Anyjuk vizsga szemmel.

Bábujukat csakis akkor

Adja vissza nékik,

Amikor az éma, léma,

Pribli-prubli nagy probléma,

Meg van oldva végig.

Hát egy este --- szomorú est! ---

Úgy hat óra tájba

Ül Ilike, ül Lilike,

Ül, de mindhiába.

Nézik egymást szomorúan

S nem tehetnek róla,

Egyiknek sincs semmi, semmi,

Ici-pici, inspirici,

Inspirációja.

Bárhogy lángolt bennük a szent

Kötelességérzet,

Hajh, az estén ellenük volt

A kegyetlen Végzet.

Eltelik egy jó félóra,

Eltelik egy másik

S a két kis lány vállalata

Sehogyse virágzik!

Egyszer csak az Ili arcát

Boldogság önté el:

"Éka, béka, heüréka!"

Mondogatja kéjjel.

Ám Lilike tovább is csak

Szomorúan, némán,

Hasztalanul töri szöszke

Ejecskéjét, fejecskéjét

A nehéz problémán.

"Jó tenéked" --- szól sóhajtva

És a hangja reszket, ---

"Azt, amit én el se kezdtem,

Te már befejezted.

Te mehetsz már, oh te boldog,

Két perc múlva játszol,

Engem sorsom mindörökre

E sziklához láncol."

Ekkor Ili kis szívében

Nagy szánalom ébred:

"Ne félj Lili, míg engem látsz,

Szerető testvéred.

Míg nekem van, neked is lesz!"

S könnyel a szemében

Az eredményt Lilikével

Megfelezi szépen.

A testvéri szeretetnek

E példája vonzó.

Azért tehát, hogyha egyik

Testvértekről van szó,

Akármikor, akármiben

Szüksége van rátok:

Egymást kedves olvasóim

Csirbe, csorba, csurba, csarba,

Cserbe ne hagyjátok.