KOsztolányi Dezső: Egy orosz leányhoz
Észak fehér, hideg leánya,
te gyenge, halvány hóvirág!
Nézlek soká, búsan csodálva
s kínzó menyország nézni rád.
Pokol-szemed halálitélet,
holló hajad hulló korom,
gőgös fagyod perzselve éget,
s a porba nyomja homlokom.
Olyan fehér vagy, mint a hósík,
a végtelenbe elvesző...
Árnyas hajadba ringatózik
egy tünde liliom-mező...
Belátsz szorongatott szivembe,
kacagva nézed kínomat,
s azt hirdeted mosolygva szerte,
nincsen tenálad boldogabb.
Nem bánt a könnyü és az emlék,
és nem sebez a fájdalom -
Mondd mégis, mégis, mért szeretnék
megfagyni hűs jégválladon?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése