M. Laurens: AZ ÚR TRAGÉDIÁJA

M. Laurens:  AZ ÚR TRAGÉDIÁJA

replika

AZ ÚR:

"Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen.

Év-milliókig eljár tengelyén,

Míg egy kerékfogát ujítni kell."

A KÖLTŐ (napjainkban):

Már megbocsásd, Uram, hogy szólok,

de akad itt néhány ugyancsak rossz fog.

Engedelmeddel, ím, bejelenteném,

lévén, a gép még garanciális lenne:

nem úgy, mint e szedett-vedett költemény.

Szóval, itt van például a gazdag fog maga,

szerinte a kenőpénznek semmi szaga.

Sőt, muszáj a forgáshoz, hogy géped menjen:

a szegény fog pedig örökkön kenetlen.

Bocsásd meg nekem, Ó, Uram:

e két fog sehogy sem pászol a Te gépedben.

Aztán itt van még a jog és az igazság,

gyakorta elakadnak, oka talán gazság:

esetleg... kisebb tervezési hiba lehet?

Uram, e kettőt közös tengelyre raktad,

ám együtt forogni az Istennek sem akarnak.

AZ ÚR:

"Be van fejezve a nagy mű, igen.

A gép forog, az alkotó pihen."

A KÖLTŐ (napjainkban):

Forog, forog, Uram, de nem mindegy, hogy hogy.

Ideje lenne rajta ezt-azt megigazítanod.

Lazul a tisztesség, lötyög a becsület,

Egyesek úgy vélik, nincs is semmiféle gép,

és akad itt még jócskán egyéb tünet.

Az évmilliókból alig telt le pár ezer,

a burkolat sok helyt önmagától nyaklik,

itt-ott mintha` fegyverropogás hallik:

gépészed pediglen remegve bújik el.

ANGYALOK KARA:

"A nagy ég áldása rajtad!

Csak előre csüggedetlen;

Kis határodon nagy eszmék

Fognak lenni küzdelemben."

A KÖLTŐ (napjainkban):

Nagy eszmék, nagy eszmék,

kis határok, meg küzdelem,

Angyalaim, ez mind-mind szép,

de dolgos kéz nélkül

a fejünkre rohad majd a gép...

Megtettem hát panaszom, Uram!

Angyalaid ma délutántól estig várom,

ha javíthatatlanná vált már a nagy mű,

küldd el, kérlek, a megadott címre:

csereutalványom.

Pest-Buda 2016. június 24-29. Idézetek: Madách Imre - Az ember tragédiája