... ötven felett : Vona Erzsébet
Cecília
... azt hiszed, delelő után alkony
következik ?
tévedsz, a verőfényes délután közbe
esik,
világ szépségei neked még
felragyognak,
ismeretlent a holnap ígéri szebbnek,
jobbnak ...
.
... azt hiszed, a virág ősszel örökre
múlik el ?
télben megpihen, tavasszal új életre
kel,
észrevétlen, hangtalan nem éghetsz el,
gyertyacsonk is nagy lánggal lobban
fel ...
.
... nem kell várnod, itt a napfényes
délután,
minden évszak, pihenést hoz ezután ...
életed lángja égjen, sokára lobbanjon
el,
holnapok ígérete üdítsen naponta fel
...
.
... ültettél fákat, neveltél sok
embervirágot,
próbáltad jóra bírni, jobbá tenni a
világot,
ha kiáltott a baj, siettél, hogy
szűnjön,
saját fájdalmad mindig kisebbnek
tűnjön ...
.
... emberi szívekhez építettél sima
utat,
lelkeddel kövezted ki rajta a hidat,
dolgoztál értelmes, emberibb életért,
pihenj most, csupán csak önmagadért !
.
... pihenj, dalolj, örülj, válts más
nézetet,
éld tovább most már a saját életed,
nyugvó napnak is van még fénye, ereje,
életednek ez a pihentető, nyugodt
deleje ...
.
... ne várd még létednek komor
alkonyát,
hisz át kell élned még száz csodát,
örülj minden napnak, szépnek, jónak,
sok örömet tartogat még Neked a holnap
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése