Baranyi Ferenc - Amíg-addig
Czigány Györgynek
Amíg ők úgy illegetik magukat,
mintha nem lenne könnyű
Katát táncba vinni -
addig mi erőnk megfeszítve ropjuk,
sebesülten is
kifulladásig.
Amíg ők tankok módjára taroló
üldözési mániájuk páncélos fedezékében
öldöklő dühig hergelik
saját félelmük agresszivitását -
addig mi hallgatag mezőkre szaladunk
és parolázunk a madárijesztővel,
mert - hírével ellentétben -
az ég madaraira
legalább annyira veszélytelen,
mint mi e jómadarakra.
Amíg ők
erényt kovácsolnak
az összeférhetetlenségből -
addig mi jogos haragvásaink
pirosan izzó kardhegyeivel
saját mellünkre tetováljuk szigorúan
az engesztelés bélyegét.
Amíg ők
gyűlöletük lándzsáit rázva
dübörögnek utánunk -
addig mi menekülés közben is
gondosan legallyazzuk és úgy lengetjük
vissza
a békesség olajágát,
nehogy megvakítsa üldözőinket,
ha véletlenül a szemükbe csapódna.
Amíg ők
tüntető, nagy országféltésükben
mindenre hajlandók Európa kegyeiért -
addig mi az egész világot igyekszünk
fészekké összerakni,
hogy a Mindenség melegével vegyük
körül
ezt a páváskodva is csak verébnyi, de
hű-röptű hazát.
Amíg ők szavalnak az emberiségről -
addig mi szolgáljuk az embereket.
És mégsem tudom, testvér,
hogy mi cselekszünk-e bölcsebben,
avagy ők.
S ez már aligha derül ki
halálunk előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése