Az
öreg bölcs és a vándor története:
"Öreg bölcs
üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt
tartva beszédbe elegyedett vele:
Milyenek itt az
emberek? tudakolódta.
Hová valósi vagy?
kérdezett vissza az öreg bölcs.
Athéni vagyok.
És felétek milyen
nép lakik? kérdezett tovább az öreg.
Hát tudod,
rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el
onnan.
Nincs szerencséd!
Korinthusban sem jobb a helyzet. Itt is csupa csalóval és lézengővel, lusta és
önző emberrel fogsz találkozni. - mondta az öreg.
A vándor búsan
folytatta útját.
Nem sokkal később
újabb idegen állt meg az öreg bölcs előtt. Őt is az érdekelte, hogy milyen
emberek laknak Korinthusban. A véletlen úgy hozta, hogy ő is Athénből jött.
Neki is feltette az öreg bölcs a kérdést, hogy ott milyenek az emberek.
Nagyszerű emberek
élnek ott! Barátságosak, segítőkészek és nagyon becsületesek! - válaszolta nem
kis büszkeséggel az utas.
Nagy szerencséd
van! Korinthusban is ugyanilyen nagyszerű emberekre találsz majd! - mondta az
öreg bölcs.
A vándor vidáman
fütyörészve folytatta útját a város felé.
A két
beszélgetést végighallgatta egy fiatalember, aki gyakran időzött az öreg bölcs
társaságában. Felháborodottan jegyezte meg.
Nagyot csalódtam
benned! Sose hittem volna, hogy te is ennyire kétszínű vagy!
Az öreg bölcs
mosolyogva csillapította.
Tévedsz, fiatal
barátom. Tudod, a világ a szívünkben tükröződik. Akinek a szíve gyanúval van
tele, az mindenhol csalókkal fog találkozni. De akinek a szívét jóindulat tölti
el, az a világon mindenhol barátságos emberekre talál."
Forr.: internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése