Az már megmásíthatatlan törvény, hogy
az ember élete során minden örömért valami fájdalommal fizet, és voltaképpen
szánalmas kuporgatónak tekintem azokat, akik lemondanak az emberi élet
egyébként is oly kevés, etikailag kifogástalan öröméről, puszta félelemből,
hogy fizetniök kell majd a számlát, amelyet a sors előbb-utóbb benyújt. Aki a
szenvedés garasaival fukarkodni akar, csak húzódjék meg holmi aggszűznek való
padlásszobácskában, ott száradjon el lassan, mint egy meddő, gumós növény,
amely soha nem szökik virágba.
Konrad Lorenz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése