http://2.bp.blogspot.com/-zZALCNKCQIA/Tj1t8jwscMI/AAAAAAAAACY/oskITf0dMwo/s1600/0.gif: március 2017

2017. március 25., szombat

Cseresznyyefa-.virágzás Japánban

2017. március 15., szerda

Tompa Mihály - A gólyához

Megenyhült a lég, vidul a határ,

S te újra itt vagy, jó gólyamadár!

Az ócska fészket megigazgatod,

Hogy ott kikölthesd pelyhes magzatod.

Csak vissza, vissza! meg ne csaljanak

Csalárd napsugár és síró patak;

Csak vissza, vissza! nincs itt kikelet,

Az élet fagyva van, s megdermedett.

Ne járj a mezőn, temető van ott;

Ne menj a tóra, vértől áradott;

Toronytetőkön nézvén nyughelyet,

Tüzes üszökbe léphetsz, úgy lehet.

Házamról jobb, ha elhurcolkodol,

De melyiken tudsz fészket rakni, hol

Kétségbeesést ne hallanál alól,

S nem félhetnél az ég villámitól?

Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;

Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.

Neked két hazát adott végzeted;

Nekünk csak egy volt! az is elveszett!

Repülj, repülj! és délen valahol

A bujdosókkal ha találkozol:

Mondd meg nekik, hogy pusztulunk, veszünk,

Mint oldott kéve, széthull nemzetünk...!

Sokra sír, sokra vak börtön borul,

Kik élünk, járunk búsan, szótlanul;

Van aki felkél, és sírván, megyen

Új hont keresni túl a tengeren.

A menyasszony meddőségért eped,

Szüle nem zokog holt magzat felett,

A vén lelke örömmel eltelik,

Hogy nem kell élni már sok ideig.

Beszéld el, ah! hogy ... gyalázat reánk!

Nem elég, hogy mint tölgy, kivágatánk:

A kidült fában őrlő szú lakik...

A honfi honfira vádaskodik.

Testvért testvér, apát fiú elad...

Mégis, ne szóljon erről ajakad,

Nehogy ki távol sír e nemzeten:

Megutálni is kénytelen legyen!

Petőfi Sándor: Az országgyűléshez

Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,

Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,

Mert nincs rendében eljárásotok,

Ti a dolog végébe kaptatok,

És így tevétek már régóta mindig;

Látják, kik a multat végigtekintik.

Ki képzel olyan templomépitőt,

Ki a tornyot csinálja meg előbb?

És azt a levegőbe tolja, hogy

Ott fönn maradjon, míg majd valahogy

Alája rakja szépen a falat,

S legeslegvégül jőne az alap.

Ti vagytok ilyen mesteremberek,

Ezért ad a hon nektek kenyeret,

Ezért fizet szivének vérivel!

Jobbat tesz, aki semmit sem mivel.

Időt, erőt eltékozoltok, és ha

Sükert mutattok is föl néha-néha,

Csak olyan az, mint hogyha engemet

A szomjuság bánt, s adnak víz helyett

Ételt, s talán még épen olyan ételt,

Mitől szomjúságom csak jobban éget.

Ha ez siker, ha ez jótétemény:

Elmémet a bölcsőben hagytam én.

Hiába minden szép és jó beszéd,

Ha meg nem fogjátok az elejét,

Ha a kezdetnél el nem kezditek...

Sajtószabadságot szerezzetek.

Sajtószabadságot, csak ezt ide!

Ez oly nagy, oly mindenható ige

A nemzetben, mint az isten "legyen"-je,

Amellyel egy mindenséget teremte.

Hol ez nincs meg, bár máskép mindenek

Eláradó bőségben termenek,

S bár az utósó szolga és a pór

Zsebébül aranyat marokkal szór:

Azon nemzetnek még sincs semmije,

Azon nemzetnek koldus a neve.

S hol ez megvan, bár rongyban jár a nép,

Nyomorg, tengődik mindenfélekép:

Azon nemzet gazdag végtelenűl,

Mert a jövendőt bírja örökűl.

Haladni vágyunk; de haladhatunk?

Én istenem, milyen golyhók vagyunk!

Lábunk szabad, de a szemünk bekötve,

Hová megyünk?... meglássátok, gödörbe.

Szemünk bekötve, fogva szellemünk,

Az égbe szállnánk, s nem röpülhetünk,

A szellem rab, s a ronda légbe fúl,

Mely dögvészes már önnön átkitúl.

A szellem rab; mint a hitvány kutyát,

A ház végére láncba szoriták,

S láncát harapva tördeli fogát,

Amellyel védni tudná a hazát...

A szellem rab, s mi fönn tartjuk nyakunkat,

S szabad nemzetnek csúfoljuk magunkat!

Szolgák vagyunk, rabszolgánál szolgábbak

Megvetésére a kerek világnak!

(Pest, 1848. február)

Vajda János: Se földem, se hazám

Se földem, se házam nincsen,

Egy pár kéz a tőkepénzem;

Majd a szabadság harcában

Egy öles föld lesz jutalmam;

Ejh, elég lesz az nékem!

Mit nevettek, ti gazdagok?

Tán a honért csak ti haltok?

Önző volt és lesz az ember,

Haszon nélkül halni sem mer.

S a halál nem hasznotok.

Hej hogy épen a világban

Az nem harcol, akinek van!

Van ezüstötök, aranytok,

S ha a fegyvert eldobjátok,

Másutt is lehet hazátok.

De a szegény, akinek nincs

Hazájánál kedvesebb kincs;

Ha elveszti s meg nem halna,

Hiszitek-e, hogy találna

Sírján kívül szebb hazára!?...

(1848)

2017. március 7., kedd

Inge Löök: képei

Ha rád fér egy nagy adag jókedv, kukkants rá Inge Löök képeire

Nagy adag jókedv és vidámság árad Inge Löök (eredeti nevén Ingeborg Lievonen, ha valaki netán rákeresne a nevére) illusztrációiból. A bohókás hangulatú festmények alkotója az 1951-ben Helsinkiben született Inge Löök, aki meglepő módon eredeti végzettségét tekintve kertész, így nem csoda, hogy képein nagy előszeretettel ábrázol tavaszi kerteket.

Főként képeslap illusztrációiról ismerik sokan, de könyvekben és magazinokban is feltűnnek festményei, melyeknek visszatérő figurája a két, jókedvtől majd szétdurranó anyóka, akik egyébként képeinek jelentős részén szerepelnek, nem is kevés sikerrel, ugyanis igen népszerűek világszerte.

Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen elég csak a harsány életörömtől sugárzó öreglányokra pillantani, máris mosolyra húzódik a szánk, és tán úgy is marad egy jó darabig. És ezért már önmagában is érdemes volt megnézni ezeket az életvidám képeket.