Zsefy Zsanett: Csak azt az éjszakát

Zsefy Zsanett:

Csak azt az éjszakát

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,

mikor a sötétséget nem törte át a fény;

a nappalok lassú haldoklásán

sárba tiport hitet és reményt;

a szegett kenyér sosincs falatjába

beivódott örök szenvedést;

a marakodók önelégültségét,

a két pofára köpködők sorát,

az ember ember ellen

jól kifundált haditechnikát.

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,

mikor azt hittem, a jót nem álmodom,

hogy megéri pusztán hitben élni,

hogy a múltban nem lehet titok,

hogy a jövőt könnyű lesz megérni,

mert béke lesz itt, mint még sohasem,

hogy ima kell csak, mert az Isten érti,

hol hit van, még ott él a kegyelem.

Csak azt az éjszakát vedd vissza, Uram,

mikor nem lesz körülöttem más,

mint a falak rideg fehérsége,

s az ürességtől kongó lépcsőház,

mikor megdermed a csengő hangja

oly félelmetes a rám szakadt magány.

Csak azt az éjszakát add vissza, Uram,

amikor még gondoltak is rám!