Aratás régen

Lejkóné Kristóf Olga

Aratás régen

Lányok, legények mennek a határba.

Várja őket a ringó búzatábla.

Erősen tűz a Nap tikkasztó fénye

Nyár közepén az aratók fejére.

Fiúk kaszával nagyot suhintanak,

Mindnyájuknak jut egy jókora darab.

Mögöttük a nők hada serénykedik,

Hónuk alatt a kötelet tekerik,

Marokra szedik a levágott rendet,

Kévébe kötik, úgy raknak keresztet.

Két kaszás legény egymással vetekszik,

Mert a lányoknak az ügyesebb tetszik.

Lányok dereka ide-oda rezzen,

Még a kalász sem hajladozik szebben.

Gyermekek éppen vizet osztogatnak,

Ha az aratók olykor megszomjaznak.

Az aratásnak verejték az ára,

De dolgaikat nem végzik hiába.

Aranyló búza - az élet kenyere.

Nehéz munkával lesz a magtár tele.

Mokcsakerész, 2016. július