Lelkes Miklós
Ismeretlen ismerős
Nem volt ismerős, s nem volt ismeretlen.
Szívemben is volt - s nem volt a szívemben.
Utat keresett, s vélte - megtalálta,
de változó utak, hitek iránya:
a tömeg a rossz úton is egyre megy,
ha azon hajtják az ösztönérdekek.
Ezt tudta Ő - avagy nem tudta mégsem?
Tán jót akart, de megcsalta hitében
múlt és jelen. Sorsából messze látszik:
ne várj - teremts magadnak Ég királyfit,
tömeg, ki népnek magad úgy elhiszed!
Látszat az Éden, s Kígyó is mást sziszeg
hátad mögött, s azt az értékes Almát
helyetted inkább önmaguknak adják
a lángpallosos, fegyveres angyalok.
Nem is sejtetted, Te ártatlan halott?
Miért fáj nekem, hogy meghaltál csendben,
egyszerre ismerős és ismeretlen,
utat kereső és mégsem kereső,
s a Te kapud most bezárta az Idő?!
Az én kapum is bezárhatja holnap
oly idő: árulója Holnapoknak,
ám nem kívánom, hogy bárkinek fájjon -
a Nincs és Van egyszerre a világom,
s Rólad is emlék, gyöngy-csendben hallgatag,
ha egy-egy versben felfénylik a szavad.
Sok ez? Vagy kevés? Tűnődhet éneken
a Véges - nélküle még sincs Végtelen.
2018.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése