Lejkóné Kristóf Olga:
Fakuló emlékek
Vöröslő haját hullajtja az ősz is,
A Nap korongja vakítja szemem,
Idei október nyarat idéző,
De közben őszi ökörnyál terem.
Érdekes páros: kettesben, karöltve,
Nyári nappalt hoz, s őszi éjszakát.
De barátságuk nem tarthat sokáig,
Nyár előbb-utóbb megadja magát.
Szeszélyes ősztől szenvednek a fák is.
Talajra bársonytakaró terül,
Kincsét elhagyva pihen a természet.
Ásít párat, majd álomba merül.
Lecsendesedve én is elmélázom,
Elhunyt szeretteimre gondolok.
Emlékük, örök álmuk jut eszembe,
S a krizantém, mit sírjukra hozok.
A bölcs természet tavasszal megújul...
De a halál nem lesz megalkuvó!
Ha elragad, csak emlékem marad itt,
Mely jó, vagy rossz, de egyre fakuló.
Mokcsakerész, 2018. október
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése