Adorjánné
Nagy Aranka: Örök adventben
Jöttek
és tűntek szent karácsonyok,
tizennyolcnál
is több talán,
tizennyolcszor
kerestem Őt,
de
titok maradt nekem és talány.
Csak
gyertyalángot láttam és fenyőt,
azokban
véltem vártam Őt,
az
Ige szólt, és csengett az ének,
egy
sugarát elfogtam szemének,
de
villanás volt csak és rejtelem.
Kutattam
arcát a szent éjeken,
éreztem
ízét borban és kenyérben,
palástja
lengett már az égen,
de
a felhőknél is magasabban;
annyi
tűnt karácsony után,
én
mégis - adventben maradtam.
Tudom,
a hegynek le kell omlani,
akkor
jön, ha a völgy is egyenes,
Uram,
évekig készítem utad,
amelyen
hozzám végre eljöhess.
Mint
kisded jössz, ki szív-bölcsőt keres?
Vagy
úgy toppansz be, mint vőlegény?
Mécsemet
minden nap megtöltöm,
Örök
adventben várlak én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése