Kosztolányi
Dezső:
Karácsonyi
dal
(Egy
barátomnak)
A
mi kedélyünk rég kihamvadt,
fagyos,
hideg az ünnepünk,
lelkünkre
hull a téli harmat.
Jeges
vidékre tévedünk,
és
álmodunk dicsőbb valórul,
s
a fergeteg táncol velünk.
Agyunkba
duzzadozva tódul
sok
új, hatalmas gondolat,
de
a fánkról kopott dió hull.
A
gyertyalángunk ellohad,
füstölve
pattan rajt a szikra,
s
kékes, kialvó lángot ad.
S
rásüt vonagló arcainkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése