Ady Endre 100 éve hunyt el

Ma van 100 éve, hogy a huszadik századi magyar irodalom egyik legnagyobb költője, Ady Endre elhunyt.

a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költőjeként tartjuk számon, de a magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja is volt egyben. A költő 1877-ben született Érmindszenten, s több átlagostól eltérő testi adottsággal jött a világra, például mindkét kezén hat ujja volt, ám ezeket eltávolították. Ady a kiválasztottság táltosjeleként tekintett sokujjúságára.

Ady Endre a nagykárolyi és zilahi gimnáziumi évei alatt írta első költeményeit, ezt követően pedig az egyetemi előadásokat hanyagul látogatta a Debreceni Jogakadémián, sokkal jobban érdekelték őt a lapok. Előbb a Debreczeni Hírlap, majd Debreczen című folyóirat munkatársa lett. Jó újságíróvá vált, prózai stílusa a Nagyváradi Naplónál fejlődött ki.

Első két verseskötete nem volt túl sikeres. 1906-os, harmadik, Új versek című verskötete lett mérföldkő a magyar irodalomban. Publikált a Nyugatban is, más lapokban pedig, például a Népszavában, keményen kritizálta a politikai helyzetet.

Élete áttörését az hozta meg, hogy 1903-ban megismerkedett Diósyné Brüll Adéllal, akit verseiben csak Lédaként emleget. A Lédával való szakítása után többnyire csak alkalmi nőkapcsolatai voltak, Léda után másik nagy szerelme, Boncza Berta vagyis Csinszka volt, akihez szintén számos verset írt, és akivel össze is kötötte életét.

Ady még Nagyváradon 1901 környékén - kóstolt bele a bohém éjszakai életbe, egy végzetes szerelmi viszony miatt ekkor kapta el először a szifiliszt. 1918 novemberében a harmadlagos szifilisz jellemző szövődményeként kisebb szélütéstkapott. Később megkapta a világon épp ekkor végigsöprő spanyolnáthát is. Halálát végül is, Czeizel Endre adatai szerint a vérbaj okozta. Ady Endre 1919. január 27-én halt meg, 41 éves korában.

 Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán

Ősi vad, kit rettenet

Űz, érkeztem meg hozzád

S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel

Fogom meg a kezedet,

Már vénülő szememmel

Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig

Maradok meg még neked,

De a kezedet fogom

S őrizem a szemedet

Ezt a verset feleségének Csinszkának (Boncza Berta) írta.