Lejkoné Kristóf Olga:
SÉTÁNY
Hosszú sétány melyen
járok.
Itt tűntek el jó
barátok,
szeretteim, kikre
vágytam,
de többé őket nem
láttam!
Az árnyat adó fák alatt
sok szomorú emlék
maradt!
Ez a temető sétánya!
Itt emlékszem sok
barátra,
ismerősre, kik
elmentek,
kiket mély sírba
temettek.
Az úton bármerre nézek,
előtörnek az emlékek.
Itt szüleim, ott egy
barát,
túl sokan vannak odaát!
Én, állom az élet
sarát...
Vagy az ajándékkosarát?
De, ha egyszer el kell
menni,
oda vágyom megpihenni.
Mokcsakerész, 2015. szeptember
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése