Heltai Jenő: TAVASZ

Heltai Jenő: TAVASZ

Az éjszakába álmodozva jöttem,

Köröttem minden néma volt, sötét.

És legelőször éreztem az ifju,

Most született tavasz lehelletét.

A gólya hozta délrül, valahonnan,

Onnan, ahol a kisbaba terem,

És engem elfogott a dajka-érzés:

Táplálni őt poéta-keblemen!

Oh, mert ilyenkor úgy dagad a mellem,

Tággá dagasztja isten tudja mi,

Tán a reménység, hogy minden lezajlott

Tavasznál szebb lesz majd a mostani.

Szebb lesz az élet, nyájasabb a napfény,

Olcsóbb a pénz és kisebb a kamat,

Zöldebb a fű...E tengersok reménnyel

Szinte anyának érzem magamat.

Versek születnek majd e sok reménybül.

Tavaszi versek. Refrénjük: "Szeret?"

Nagy vajudással, kínos bömböléssel