JUHÁSZ
GYULA: ZENE
ZENE
Az
ember, amíg fiatal, erős,
Úgy
véli, hogy egész nagy zenekar
Van
a szívében, kürtök és dobok,
Hegedűk,
hárfák, csellók, fuvolák
És
mind az élet örömét, a szépség,
A
jóság és igazság himnuszát
Ujjongják
viharozva és vidáman.
Nem
veszi észre, hogy a jó zenészek
Lassacskán
szépen elhallgatnak és
Elszöknek
egyenkint egy más vidékre.
Nem
veszi észre, hogy fekete posztó
Jön
a dobokra és hogy elrekednek
A
trombiták s a száguldó ütem
Mindegyre
lassúbb. Mígnem egy napon
Magában
áll az utolsó zenész
S
tört hangszerén egy hang sír elhalón
Mintegy
segítségért kiáltva égre,
Majd
csak susog és elnémul örökre
A
bánat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése